Ugyanis most egy kis szösszenettel jöttem nektek, magyarul a Lélekpillangó, első és utolsó részével!:)
Besorolás: Horror/Dráma
Egy este történt.
Az osztállyal voltunk táborozni. olyan este kilenc fele járhatott, kimentünk a tóhoz. Még a tanárok is benne voltak. A vak sötétben meggyújtottuk a kis tűzifát, ami már előre ki volt készítve. Nagyon hangulatos volt.
Többen is lógatták a lábukat a vízbe, valaki aki derékig belement, fürdőruhába. Ilyenkor a tanárok már elmentek. És mi nem tartottuk magunkat, a mi is megyünk mindjárt, ígéretünkhöz.
Bármennyire is megbízható osztály voltunk, akik közül sokan már voltak 18 évesek, ilyet akkor sem kellett volna. Nem kellett volna pár gyereket otthagyni a tónál éjszaka.
Az idő elszaladt, ahogy pár ember esze is. Nem tudom, a gyéren világító mobilom szerint 11:30 lehetett. Nem tudom hol voltak a felügyelő tanárok, semmit életjelet nem kaptunk a táborból. Rajtam és Lián kívül ez senkit nem érdekelt.
valahogy pár alkoholos sör is előkerült a fiúktól. Az osztály pasifalója fürdőruhára vetkőzve, marci nyakába itta a sört üvöltözve. Ez senkit nem zavart a táborban, mintha nem is lenne ott.
A kocánk a mini hangszórójából üvöltette a zenét. Természetesen a szar bulizenéket, dubstapeket.
Én sem tudtam már mi van. Mivel senki nem figyelt ránk Liával visszaosontunk a táborhelyre. Semmilyen lámpa nem égett, csak egy, az is villogott. Büdös volt, égett szag, de tűznek semmi nyoma. És nem, nem a tó felől jött.
A tanárokat nem akartuk felébreszteni.
Az irányt visszafele vettük, mikor recsegést hallozunk. Mintha járkálna valaki botokon. [Akkor még eszünkbe se jutott, hogy ne botok voltak...] Mivel vak sötét volt, visszaspuriztunk a többiekhez. Mire visszaértünk a zene elhallgatott, de mindenki folytatta. Senki nem törődött vele mi történt.
Közben Ádám (kocka) is eltűnt. A hangszóró zsinórját követve elértünk a bokorba dobott telefonhoz. A képernyője betört, de még villog. Megnyomom a bekacsolás gombot. A launchere helyett egy üzenet van rajta.
Circle around.
Meglepetésemre egy angol üzenet várt. Fordítása: Körbe, Körbe.
Liára néztem. Barna szemei, hirtelen kékké változtak, majd megfordult. Ijedt volt, és lihegett. Lehelete látszott a levegőben. Rám pasztázott, majd lenyugodott, és megint barna lett a szeme. Lehelete elmúlt, légzése normális tempóba váltott.
- Ez meg mi volt? - lepődtem meg.
- Nem tudom, de egy pillanatig, nem az én szemszögből láttam... Hanem egy kés volt a kezembe, és sötét volt, kivéve egy bokron átszűrődő kis tűzfény csillogott a fegyveren.
Körbenéztem. Tényleg csillogott egy kis valami az egyik bokor mögül.
Liát kézen ragadtam, és elhúztam vissza a táborba. Egyikünk sem szólt egy szót sem, nem tudtunk szólni. Mintha megnémultam volna.
Nem szóltunk, mert akkor mi is elestünk volna, velük együtt.
Mikor beléptem a faház ajtaján egy fekete pillangót pillantottam meg. Majd lefeküdtem aludni.
Reggel a tesitanárunk ébresztett.
- A többiek?
- Nem tudom, meg kéne nézni, hátha elaludtak a tónál.
- Úgy volt, hogy visszajöttök!
- Mi vissza is jöttünk! - éjfél után - teszem hozzá magamban.
Aztán eszembe jut a tegnap este. A hajam elviselhetővé fésülöm, megmosom az arcom és felöltözök. Liát még hagyom aludni, de én lerohanok a tóhoz.
A mobil most közvetlenül előttem van, a többiek sehol. A telefonon ez áll:
You lucky. The End.
Egy hideg valami fúródik az oldalamba, majd összerogyok. Mielőtt elmúlna minden, egy halk magyar suttogásra leszek figyelmes.
- Nem kellett volna lejönnöd.
